p>

 

 

   

Pályázatok  


TIOP-3.4.2-08/1-2008-0117

DAOP-4.1.3/C-2f-2010-0001

   

   

Hőtérkép

Felhőkép

   

Békésszentandrás felszíne.

 
Békésszentandrás a Tiszántúlon, a Hármas-Körösnek a XIX. században holt mederré alakított szakasza mellett, Szarvastól nyugatra terül el. Hajdan mezőváros volt, ma nagyközség. Tengerszint feletti magassága 85 m.
A felszínét felépítő rétegeket két csoportba oszthatjuk: pleisztocén képződményekre és a Körös mai alluviumára.
A pleisztocén képződmények: lösz, édesvízi agyag, szürkéskék agyag, majd ezek alatt váltakozva sárga, sárgásszürke, kékes, barna, kékesszürke agyag, homokos agyag és homok rétegek. A lösz itt is, mint a Tiszántúlon általában az ún. ázottlöszként fordul elő.
A pleisztocén képződmények nagyrészt az eróziónak áldozatul estek és ma csak foltokban lelhetők meg 84 m tengerszint feletti magasságban. A pleisztocén képződményektől távolodva a mai Körös meder felé egyre lejtősödő alluviális területre jutunk. A határnak legnagyobb részét ez foglalja el.
 
Az alluviumon tulajdonképpen két részt különböztetünk meg:
a) a Körös szabályozás előtti széles ártere, melyet az áradások hordalékai egyengettek el,
b) a Körös mai medre.
A két terület között mint átmeneti sávot a Körös kiszáradt haloványainak a maradványait találjuk meg.
 
   Az alluvium 77-78 m tengerszint feletti magasságban lévő pleisztocén kori zöldeskék iszapos agyag réteg fölé rakódott iszapos barna vasfoltos öntéshomok, barna vasfoltos homokos öntésiszap, barnásszürke iszapos homok, barna vagy sárgásbarna agyagos öntésiszap, fekete réti agyag rétegekből áll.
   Vízszabályozás előtt a Körös a 82,5 m tengerszint feletti magasságnál mélyebben fekvő partmenti határrészeket az átlagosnál kissé magasabb vízállásnál is elborította. Ezen a magasságon a felszín öntésföldekből áll, helyenként réti agyaggal keverve. Itt a nátriumsók és a szénsavas mész kimosása, valamint a gyakori iszap lerakódás miatt sómentes, mészszegény agyagtalaj keletkezett. A 82,5-83,5 m szinteket a Körös csak a tavaszi és őszi nagy áradások idején öntötte el. Ennek a szintnek a talajából a nátriumsókat az árvíz már nem oldotta ki, az átnedvesedés folytán az altalajba lemosott sók pedig a felületi párolgás szívó hatására a száraz meleg évszakokban újra visszajutottak a feltalajba, amiért ez a szint mindenütt elszikesedett. Ezen a 82,5-83,5 m-es szinten találhatók a békésszentandrási határ mészszegény, de meszezéssel jól javítható kis szóda tartalmú szikes talajai. Itt megkülönböztethető a felső 20-25 cm vastag kifakult kilúgozási szint és alatta feltűnő mélyen, 120-130 cm mélyen a sötétszínű, szurokszerű felhalmozódási szint, amely átmegy a mészgöbecses agyagos márgába. A 83,5 m-nél magasabban fekvő földek az áradástól teljesen mentesek voltak, ezen a szinten már az altalajvíz mélyebb állása miatt a lemosott sók a száraz meleg évszakban sem jutottak vissza a feltalajba. Ezért a 83,5 m-es szinten felül fekete vagy sötétbarna (csernozjem) többnyire szélhordta mezőségi agyagtalaj képződött, mint típusos semiarid talaj. A feltalaj humusztartalma 3-4 %, vastagsága néhány dm. 
A vidék teljesen sík, csak itt-ott emelkednek ki boglya alakú természetes és mesterséges halmok, melyek az alluviális térszínből kiemelkedő pleisztocén hátságokon vannak.
 
Békésszentandrás vízjárása és árterületei
 
A felszín, a talajféleségek és a növényzet kialakításában döntőszerepe van a Fehér, Fekete és Sebes-Körös összefolyásából keletkezett Hármas-Körösnek. Békésszentandrás határába a Berettyóval meggyarapodva érkezik. Rendkívül kanyargós folyását Csongrádnál lévő torkolatáig megtartja.
 
 
   A Hármas-Körös vízállása márciustól júniusig állandóan növekszik, a maximuma rendszerint áprilisban vagy májusban köszönt be. Majd szeptemberig állandóan csökken, ezután ismét emelkedik. A tavaszi nagy emelkedést a hóolvadás okozza, a nyárderéki és őszvégi alacsony vízállásokat a nyár kevés csapadéka és az igen erős elpárolgás idézi elő, ha azonban az ősz csapadékos, a vízállás ismét emelkedik.
 
   A terület gyakran volt pusztító árvizek színhelye. A legkiterjedtebb árvizek a folyószabályozást és ármentesítést megelőző időben voltak, 1855 előtt. Az 1830-as árvíz pusztításainak hatása alatt határozták el a Körös Békésszentandrás és Szarvas közötti kanyarulatának átvágását. Ezt 1834. szeptember 11. és december 13. között hajtották végre 5 öl szélességben és 4 és fél öl mélységben. A kikerült földtömeget töltés alakjában a két partra rakták, a további szükséges kibővítést a vármegye 1835. után végeztette el. 
 
   A belvizek levezetésére szolgál a Szentandrás-Nagyfertői csatorna, melynek egyik ága a község belterületén áthaladva ömlik a holt Körösbe, a másik ága a Pálinkáséri csatornába torkollik. A nagyfertő mellékének 83,5 tengerszint feletti magasságon aluli területekről vezeti le a vizeket. A Gödénylaposi csatorna a Gödénylapos 82,5 tengerszint feletti magasságon aluli, a Gödénylaposvég és Gödényalj 83,5 tengerszint feletti magasságon aluli területeket csapolja le. A Pálinkáséri csatorna délkeletre a községtől a tengerszintjére vonatkoztatott 83,5 magasságnál mélyebben fekvő területek lecsapolására szolgál. A Furugyi csatorna a Furugyzugtól délre eső ugyancsak 83,5 tengerszint feletti magasságon aluli területekről vezeti le a vizeket.
 
 Békésszentandrás holtágai 
 
 
Siratói Holt-Körös
 
 
 A holtág a 19. század végi folyószabályozás során alakult ki, a Hármas-Körös bal parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag Jász-Nagykun-Szolnok megyei Öcsöd és a Békés megyei Békésszentandrás községhez tartozik. Két összekapcsolt patkóhoz hasonló alakú, rövid hullámtéri szakasszal kapcsolódik az élővízfolyáshoz. Hossza 4,9 km, átlagos szélessége 57 m, terület 28 ha, átlagos vízmélysége 1,8 m, víztérfogata 504 ezer m3. Állami tulajdon, kezelője a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a halászati jog a Körös-vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének birtokában van. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, növényzettel való benőttségének mértéke szakaszonként a közepes és erőteljes között változik. Vizének minősége megfelelő. Vízpótlást a Siratói összekötő csatornán keresztül a Szarvas-Békésszentandrás holtágból, valamint belvizekből kaphat. Leüríthető szivornyával a Hármas-Körös felé, illetve a Szarvas-Békésszentandrási holtágba gravitációsan. Funkciói: belvíztározás, öntözővíz-tározás, halászat, horgászat, vízparti üdülés, vízkészletátadás. A holtág közvetlen környezetében gondozatlan területek, belterület, mezőgazdasági területek, üdülőtelkek egyaránt találhatók. Békésszentandrás önkormányzata a horgászat, az idegenforgalom és az üdülés fejlesztését tűzte ki célul, míg Öcsödé a természeti értékeket kívánja megőrizni. 1998-ban elkészült az ökológiai állapotfelmérés.
 
Szarvas-Békésszentandrási Holt-Körös
 
 
 A 19. századi folyószabályozás során 1836-1890 között, két ütemben kialakult holtágrendszer, a Hármas-Körös bal parti ármentesített területen helyezkedik el, a Békés megyei Békésszentandrás község és Szarvas város területén. Egyéb elnevezései: Kákafoki holtág, Bikazugi holtág. A Tisza vízrendszerben lévő legnagyobb ármentesített területi holtág, alakja két, egymás alatti U betűre emlékeztet. Teljes hossza 29,2 km, átlagos szélessége 71 m, terület 207 ha, átlagos vízmélysége 2,2m, víztérfogata 4,5 millió m3, ezzel Magyarország ötödik legnagyobb állóvize. Állami tulajdon, kezelője a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a halászati jog a Halászati Kutató Intézet (HAKI) és a Körösszögi Kistérségéi Kht. birtokában van. Medrének feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége általában csekély, helyenként közepes mértékű. Vizének minősége megfelelő. A Hármas-Körös Békésszentandrási duzzasztója lehetővé teszi a gravitációs vízcserét. A feltöltést a holtág felső végén lévő szivornyák útján végzik, de a holtág a közel 1000 km2 kiterjedésű belvízöblözet vizeinek is befogadója. Leüríthető a holtág alsó végén, gravitációsan vagy szivattyúzással. Funkciói belvíztározás és belvízelvezetés, öntözővíz-tározás, vízkészletátadás, továbbá halászat, horgászat, üdülés, strandolás és a vízisportolás. Jelentős szerepe van a holtágnak a jellegzetes Körös menti táj kialakításában, ezzel az idegenforgalom számára is vonzóvá teszi a térséget. 1986-ban megkezdődött a holtág rehabilitációja, melyben PHARE program is mintaértékű eredményekkel szolgált. Megszűnt a tisztított városi szennyvizeknek és a használt termálvíznek bevezetése a holtágba, a víziszárnyas tenyésztés és az intenzív halasítás, felújítottak a vízpótló műveket és műtárgyakat, vízszintszabályzó műtárgyat, szivornyát, hidat építettek, iszapkotrást végeztek. Ma már közvetlenül a vízteret érintő legális szennyező forrás nincs, de fontos még a partmenti szennyvízszikkasztás megszüntetése és a mezőgazdaság diffúz szennyezés mérséklése. Szarvas város és Békésszentandrás, mint Körösszögi Kistérségi Társulás tagjai, fejlesztési koncepciót dolgoztattak ki és újabb támogatást nyertek a rehabilitáció folytatására. A holtág ökológiai állapotának felvételét 1998-ban végeztés el. A holtág környezetéhez szigorúan védett természetvédelmi területek (Szarvasi Arborétum, Annaliget) tartoznak, sok botanikai és zoológiai ritkasággal.
 
Békésszentandrás éghajlata és növényvilága
 
Éghajlat:
   A terület éghajlatát a nagy szélsőségekre való hajlamosság jellemzi. A téli nagy hidegekre nyáron aszályos forróságok következnek gyakran. Az évszakok változása néha minden átmenet nélkül következi be. A késői fagyok (májusi) nem tartoznak a ritka jelenségek közé. Az időjárás mostohasága feletti siránkozásokkal telve vannak a régi feljegyzések, egyszer a rendkívüli nagy téli hideg, máskor az esőtlen forró nyár miatt a gazdálkodás sok kárt szenvedett.
 
Csapadék:
Az évi csapadék mennyiséget is a szélsőség jellemzi. Bő csapadékú és rendkívül aszályos évek fordulnak elő. Az év legcsapadékosabb hónapja június, s azután mennyiség szerint következik utána május és április hónap csapadékai. Ősszel, októberben másodlagos maximum mutatkozik.
Az északnyugat, délnyugat, és észak irányú szelek a leggyakoribbak.
 
Talajhőmérséklet:
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a talajhőmérséklet alakulását sem, mint amelynek nem csekély szerepe van az itteni növényzet kialakulásában és a mezőgazdasági termelésben. A talajban közel a felszínhez a legalacsonyabb havi középhőmérséklet januárban van, a legmelegebb júliusban; 75 és 100 cm mélységben a januári és februári középhőmérséklet azonos, 75 cm mélységben a júliusi is egyenlő, 2 m mélységben a hőmérsékletnek úgy a maximuma, mint minimuma a felszínhez közelesők értékeihez képest 1-1 hónappal később következik be.
 
Növényzet:
 
 
Az ismertetett klímatényezők együttes vizsgálata azt mutatja, hogy az éghajlat szavanna jellegű növényzet kialakulására alkalmas, bár egyes években annyi csapadék esik, hogy az a zárt erdő csapadék feltételeit is kielégíti, az elosztása azonban olyan kedvezőtlen lehet, hogy a füves vegetációnak is küzdenie kell a fennmaradásért. 
A növényzet kialakulása szoros összefüggésben van a talajféleségeken és az éghajlaton kívül a Körös áradásaival is. A Körös árterületén a galéria-erdők füzesekből és nyárfélékből állhattak. Itt-ott még ma is látható a Körös partján ezeknek néhány példánya. A kiöntésekben és a morotvákban a hínár és sásfélék alkották a növényzetet. A folyószabályozások következtében azonban ezeknek térbeli kiterjedtsége nagyon korlátozódott. A magasabban fekvő helyeken – ahová a Körös árvize már csak ritkán hatolt el – a réti növényzet telepedett meg, amely még mindig kedveli a nedvességet, de már nem oly vízigényes. A legmagasabb helyeken – árvízmentes térszínen – füves pusztaság képét nyújtva a mezőségi növényzete tenyészett. Eredetileg a magasabb lévő térszínen a fásabb tájat az ember évezredes munkája fátlan füves pusztasággá tette, ennek a füves pusztaságnak és vele szemben a folyóártér nedves formációinak képét mutatta a táj a folyószabályozásig. Ma már az eredeti növényzetet csak a gátakon belül találjuk meg, de ez is nagyon szegényes, mert a folyószabályozások következtében az áradást hiába várja a növényzet. Mint jellegzetes növényformációt kell megemlítenünk a Körös holtágainak növényzetét. Ez az egykori ősnövényzet elsatnyult maradványa. A partok mentén mindenütt megtalálhatjuk a sekélyebb vízben a nádast.
 
Békésszentandrás története az Őskortól a Honfoglalásig
 
Neolitkor:
Területünkön a neolitkorban jelenik meg az ember, amire az ásatások során előkerült eszközök és fegyverek tömeges előfordulásából következtethetünk.
A neolitkori lelőhelyeket mind a Körösnek az árvízből kiemelkedő partján találjuk. Ez természetes is, mert a kor embere kezdetleges eszközeivel kutat ásni képes nem volt, így a folyó mellé telepedett le, ahol jó ivóvizet és elegendő mennyiségű halat talált.
A felszínre kerülő obszidián és kovakő szilánkokból, nyakékül használt kalárisokból, a kővésőkből, agyagsípokból, agyagedénytöredékekből, csonttűkből, szarvasagancsokból, őzszarvakból készült kalapáló és fúróeszközökből, égetett agyag háló-súlynehezékekből megállapítható, hogy a területen lakó neolitkori ember eszközeinek és fegyvereinek készítéséhez használt technikai nyersanyaga a fa és állati csontok mellett a kő, főtápláléka pedig a folyó nyújtotta húseleség volt. Főfoglalkozása a halászat és vadászat volt, de a szövés-fonás sem volt előtte ismeretlen. 
A Bodrogkeresztúri-kultúra ellentett élű rézcsákánya Békésszentandrásról, a Kr. e. IV. évezred I. negyedéből. Teste ívelt, foka tompa, a nyéllyuk közelében mesterjegy látható.
 
Rézkor:
 
 
 
 A csiszolt kőeszközöket a réz szorítja ki, mely ide cserekereskedelem útján juthatott. Jórészt ezzel magyarázható az a körülmény, hogy csekély számban fordul elő tiszta rézeszköz. A községtől délre a Körös mai ártere felett kb. 4 m magasságban, a holtmeder partján lévő Dűlőháti szőlőkben (Piti, Petyegát) találtak rézvésőket, lándzsaköpűt és vésőmaradványokat. A századfordulón végzett ásatások során rézkori sírokat találtak a gödény-halom környékén és Furugyon is a rézkori kultúra idejére utaló településréteget tártak fel.
 
Bronzkor:
 A rézkort hamar felváltotta a keletről jövő bronzkor (Kr. e. 1500), mely a vörösréz és az ón ötvözetéből előállított pompás keménységével rövid idő alatt meghódította az embert.
Az ékszereket sokszerű változatos formában állították elő. A kor jellegzetes fegyvere a kard és a harci csákány volt. A bronzkori leletek és ékszerek azt igazolják, hogy az ember foglalkozása elsősorban is a földművelés volt.
A bronz használata hosszú évszázadokig eltartott, s amikor a fémkorszak utolsó periódusa bekövetkezett és a vas használata általános lett, még sokáig megmaradt a bronz is, úgyhogy a két kor között az átmenet igen elmosódott. Vidékünkön több helyen találtak olyan sírokat, amelyekben bronz és vas tárgyak vegyesen fordulnak elő (pl. a békéscsabai sírlelet).
Békésszentandráson bronz karperec és kétélű nagy vas kard került elő. A Mogyorós halmon 1899-ben folyt ásatás alkalmával feltárt kilenc sírból a Kr. u. 3. századból származó emlékek kerültek elő.
 
Ókor:
 
A VI. század első feléből származó, kiöntőcsöves, gepida edény, Békésszentandrás-Mogyoróshalom területéről. A díszedény korongolt, szürke színű, besimított és bepecsételt díszítésű.
 
 
Az ókorban, a Kárpátok vidékén lakó szarmata-jazyg, dák és trák népekről nem mutatható ki, hogy laktak-e vagy megfordultak-e egyáltalán területünkön. A római korból származó pénzleletekből az következtethető, hogy bár a római uralom vidékünkre nem terjedt ki, az itten lakó népek kereskedelmi összeköttetésben állottak a rómaiakkal, de – hogy mely fajhoz tartozó nép lakta ekkor vidékünket – meg nem állapítható.
Jordanes ír arról, hogy a Crisia (Körös) mellékén a vandál nép tanyázott, ha tudósításának hitelt adhatunk, úgy az a vidék első ismert lakója. Majd a gótok szerepeltek itt rövid ideig (335-400). Őket a hunok követték, s ezzel egy 400 éves hun-avar korszak veszi kezdetét (400-800). A hunok helyét az Alföldön a gepidák foglalják el, majd az avarok (568-800). Az avar időből származó emlék maradt fent a Tiszántúl. Az uralmuknak Nagy Károly vet véget, egy századig tartó frank-szláv korszak következik, de bizonytalan, hogy lakott volt-e a terület az avarok után. Lehetséges, hogy a népvándorlás kori népek csak átnyargaltak rajta, állandó – helyhez kötött – letelepedésnek nyoma nem ismeretes.
 
Honfoglalás kora:
 
Vidékünk a honfoglalás kori magyarságnak, egy nomád állattenyésztő népnek nagyon is megfelelő volt és az itt alkalmas szálláshelyet könnyen találhatott. Constantinos Prophirogenitos említést tesz a Körös mentén tanyázó magyarokról. Nincsen adat, hogy községünk helyén volt-e már ekkor is valamilyen szállás.
Békés megye egy része ősfoglalású hely, az Ont törzséhez tartozó Borsa nemzetség birtokai túlnyomórészt itt voltak, fészke volt annak a pogányságnak is, melynek vezetője – Vata – szintén békési nemes, Kórogyi birtokos.
A 13. századból származó oklevelekből negyvennégy békésmegyei község állapítható meg, tehát a vármegye az akkori viszonyokhoz képest eléggé lakottnak mondható. De ugyanezen században a tatárdúlás, vidékünkre is kiterjedt és néptelenné tette azt.
Területünket legelőször egy 1297-ből való oklevél említi. Az Árpád-házi királyok idején III. András király az Ákos nembeli - kik a Berettyó, az Ér és a Kraszna folyók vidékét birtokolták - Mihályfia Ákosnak adományozza a Békés vármegyében üresen álló - lakóitól elhagyott - Fehéregyháza és Heen nevű pusztákat. Heen pusztán Szent Miklós, Heen és Fehéregyháza közt Szent András tiszteletére emelt templom áll. A kutatások valószínűsítenek egy Heem (Heen) nevű Árpád-kori falut is a mai Békésszentandrás területén, amit később Hék puszta néven emlegettek, s ezt az elnevezést sokáig őrizte is egy településrész.
A templomok közelében községeknek kellett lenniük, utóbbiak azonban korábban, a tatárdúlás idején elpusztulhattak. Ezért az oklevél csak a pusztákon álló templomokról szól. Ákos mester kijavította, és rendbe hozta a Szent András tiszteletére emelt templomot, valószínűleg a heeni templom anyagát is felhasználta hozzá, mert arról többé nem találunk említést. Nevét a Szent András apostol tiszteletére emelt templomtól kapta.
   Ákos mester kezén azonban csak 32-33 évig maradt Szent Andrásról elnevezett birtok, mert Garay Miklós nádor 1378-ban kelt – a kun Manalaki Ferenc és Jakab, valamint Úzvásáry Jakab között folyó peren hozott – ítélőlevele a Sáros megyei Úzvásáryakat ismeri el birtokosoknak, miután ezek elfogadhatóan igazolták, hogy már 1329-ben az övéké volt Szentandrás, mint örökség. Neve először 1378-ban szerepel az előbb említett ítélőlevélen (Zenthandreas), később megtaláljuk Zenthandoryas (1463) és Zenthandras (1466) néven említve. Az idők során szerepelt Körös-Szentandrás néven is. Községünk mai nevét 1895-ben kapta.
 
Szentandrás első írásos említése (1297)
 
Területünket legelőször egy 1297-ből való oklevél említi. Az Árpád-házi királyok idején III. András király az Ákos nembeli - kik a Berettyó, az Ér és a Kraszna folyók vidékét birtokolták - Mihályfia Ákosnak adományozza a Békés vármegyében üresen álló - lakóitól elhagyott - Fehéregyháza és Heen nevű pusztákat. Heen pusztán Szent Miklós, Heen és Fehéregyháza közt Szent András tiszteletére emelt templom áll. A kutatások valószínűsítenek egy Heem (Heen) nevű Árpád-kori falut is a mai Békésszentandrás területén, amit később Hék puszta néven emlegettek, s ezt az elnevezést sokáig őrizte is egy településrész.  
A templomok közelében községeknek kellett lenniük, utóbbiak azonban korábban, a tatárdúlás idején elpusztulhattak. Ezért az oklevél csak a pusztákon álló templomokról szól. Ákos mester kijavította, és rendbe hozta a Szent András tiszteletére emelt templomot, valószínűleg a heeni templom anyagát is felhasználta hozzá, mert arról többé nem találunk említést. Nevét a Szent András apostol tiszteletére emelt templomtól kapta.
   Ákos mester kezén azonban csak 32-33 évig maradt Szent Andrásról elnevezett birtok, mert Garay Miklós nádor 1378-ban kelt – a kun Manalaki Ferenc és Jakab, valamint Úzvásáry Jakab között folyó peren hozott – ítélőlevele a Sáros megyei Úzvásáryakat ismeri el birtokosoknak, miután ezek elfogadhatóan igazolták, hogy már 1329-ben az övéké volt Szentandrás, mint örökség. Neve először 1378-ban szerepel az előbb említett ítélőlevélen (Zenthandreas), később megtaláljuk Zenthandoryas (1463) és Zenthandras (1466) néven említve. Az idők során szerepelt Körös-Szentandrás néven is. Községünk mai nevét 1895-ben kapta.
   

 

   


   

   

   

   

Oldalainkat 4 vendég és 0 tag böngészi

   
© © 2009 - 5561 Békésszentandrás, Hősök tere 1. Telefon: (66) 218-344; Fax: (66) 218-344 /26-os mellék - Email: polghiv@bekesszentandras.hu